Hogy kerültem kapcsolatba a patchwork-kel?

Van egy kolléganőm, Mariann, aki már régóta patchworközik. Szebbnél szebb dolgokat csinál, és az eredeti szakmája varrónő. Idén nyáron behozott egy macis takarót, csak úgy megmutatni. Hát elvoltam ájulva tőle. Persze Ő csinál mindenfélét (képeket, mobiltartót, pzs tartót, kis szütyőket stb.), de ez a macis takaró tetszett a legjobban.

Varrni nem tanultam, 9 éves koromban kerültem legelőször varrógép közelbe. Lajosmizsén nyaraltam a nagynénémnél, aki varrónő volt, neki volt 2 varrógépje, az egyik még az a lábbal hajtós fajta. Megkértem, hogy a dirib-darab anyagmaradékokból hagy varrjak valamit. Azt mondta, hogy nem bánja, csak az ujjamat ne varrjam oda, mert akkor mit mond az anyuéknak. Nála varrtam kis paplant és párnát először a babámnak. Van varrógépem, egy kolléganőmtől vettem, már jó régi darab, de a célnak tökéletesen megfelel.

Miután Mariann macis takarója arra késztetett, hogy én is megpróbáljak valami hasonlót alkotni, elmentünk nyaralni. Keszthelyen sétáltunk és találtunk két méteráru boltot is. Az egyikbe nem volt semmi kedvemre való, a másikba volt minden, amit szerettem volna, így be is vásároltam. Alig vártam, hogy hazajöjjünk és varrhassak. Sajnos leginkább szabadság alatt van időm foglalkozni a varrással. Néhány technikai dolgot meg kellett kérdeznem Marianntól, Ő mégis csak egy profi hozzám képest, de aztán volt sikerélményem.

Amit én csinálok, talán még nem annyira patchwork. Kicsit még bátortalan vagyok, túl bonyolult dolgokba még nem merek belevágni, és az anyagot sem merem még nagyon elaprózni, de azért nagyon élvezem, amit csinálok.

Kötni is szeretek, de a kötés nem olyan látványos, mint a varrás. Egy pulcsi elkészítése sokkal tovább tart, mint egy takaróé vagy párnáé.

Örülök ennek az új hobbinak, főleg most, hogy jön az ősz és a tél és nem lehet annyit kint lenni a kertben. :-)